Egy esős szombaton

Most találkoztam anyukámmal. Vonattal jön, egy bizonyos megállóban szoktunk találkozni itt Kecskeméten, aztán megvárja a következő helyi buszt, és már megy is. 70 évesen nevetve ugrott le a buszról, ami nekem jóleső érzés volt, hiszen pár napja majdnem megbénult a jobb oldala, húzta a lábát, alig tudott járni. De ő nem az a fajta, aki feladja, pörög, mint egy búgócsiga. Persze a javulásnak nagy szerepe volt a NitroFx cseppeimnek is. Anyukán szkeptikus, mégis belátta, hogy ez neki jót tehet. Napi 3x csepegtetett, és lőn csoda. Ma már semmi baja sem volt.

Van itt azonban valami más is, ami megdöbbentett. Volt kolléganőmet vasárnapra vártuk volna vendégségbe. Felhívott, lemondta, mert náthás, fáj a feje, rosszul van. Zárójelben megjegyzem, hogy már 25 éve mindig van valami baja. De mostmár rájöttem, ő az a fajta ember, aki akkor boldog, ha orvoshoz járhat, ha rengeteget költhet gyógyszerekre, nyafoghat, és mindez akkor teljes, ha akad ember is, aki meghallgatja.  Persze, amit én ajánlok neki ingyen, minden kötelezettség nélkül, azt nem fogadja el.

Hát, az ilyen emberrel nem kell foglalkozni!